Hónap: 2020 november

A tízes szoba foglalt…

Jack Reacher, az egykori katonai rendőr szokásához híven újfent stoppol. Hosszú útra készül: Maine-ből Kaliforniába igyekszik. De nem jut messzire. Új-Anglia árnyas erdői mellett járva ugyanis felfigyel egy helységnévtáblára. Korábban még sohasem járt a településen, a hely mégis a múltja szerves részét képezi: itt született ugyanis az édesapja. Egy nap ide vagy oda mit sem számít neki, ezért úgy dönt, tesz egy kis kitérőt, és a származása nyomába ered.
Ugyanebben a pillanatban, Reachertől nem is olyan messzire, lerobban egy autó. Két fiatal kanadai ül benne. New Yorkba tartanak, hogy túladjanak valamin, és a bevételből új életet kezdjenek. Egy lerobbant kocsival ez viszont kivitelezhetetlennek tűnik. Úgy határoznak, kivesznek egy szobát a közeli, a fák sűrűjében megbúvó motelben, amíg meg nem oldják a technikai problémát. A szálló tulajdonosai nagyon kedvesek. Talán túlontúl is azok…
Reacher a nyomozása során megdöbbentő felfedezést tesz, a két fiatal pedig hamarosan egy mesterien szőtt hazugsághálóban találja magát, amelyből – olybá tűnik – nincs menekvés… A két, egymástól látszólag független cselekmény szálai végül összeérnek, és az is bebizonyosodik, hogy bármennyire nehéz és kegyetlen sokszor a jelen, a múlt még több feszültséggel teli… sőt egyenesen halálos is lehet.

Amos Decker szemtanúja lesz annak, ahogy egy férfi kivégez egy nőt az utcán az FBI washingtoni központja előtt, aztán maga ellen fordítja a fegyvert.
A gyilkosság még a különleges megfigyelőképességgel és emlékezőtehetséggel rendelkező Decker számára is teljesen érthetetlen, mivel az elkövető – egy sikeres tanácsadó céget irányító családapa – és az áldozat – egy tanárnő – között nincs és soha nem is volt semmiféle kapcsolat. Akárhogy is próbálkoznak, Decker és a csapata nem tud rájönni, milyen indíték vezérelte a tettest.
Amikor azonban a tudomásukra jut, hogy a gyilkosság felderítése nemzetbiztonsági szempontból kulcsfontosságú lehet, Decker kényszerű szövetséget köt a Védelmi Hírszerző Ügynökség egyik ügynökével, Harper Brownnal, hogy együtt járjanak az eset végére, mielőtt bekövetkezne egy újabb, az egész országot érintő katasztrófa.

Az Amos Decker-regények egyre jobbak és jobbak… mert Baldacci alapos, részletgazdag jellemrajzot ad a főhőséről.
– New York Journal of Books

Amos Decker és FBI-os kolléganője, Alex Jamison épp a nő testvérét látogatják meg Baronville-ben. A rozsdaövezetben fekvő egykori bányászváros barátságtalan hely: hatalmas a munkanélküliség, és a reményvesztett lakosok nagy része a kábítószerben keres menedéket. Decker mindössze négy órát tölt a városban, amikor egy rémisztő kettős gyilkosság színhelyén találja magát. Csakhamar kiderül, hogy az elmúlt hetekben négy másik, bizarr emberölés is történt, így nyilvánvalóvá válik számára: valami baljós folyik Baronville-ben, amivel a rendőrség nem tud vagy nem akar mit kezdeni.
Decker beleveti magát a nyomozásba, és hamarosan rájön, hogy a gyilkosságok egy sokkal nagyobb összeesküvés apró darabkái, egy olyan összeesküvésé, amely immár a hozzá közel állók életét is fenyegeti… Ráadásul ezúttal mintha a csalhatatlannak hitt memóriája is cserben hagyná.

Az új Jojo Moyes… Megvan benne a Mielőtt megismertelek összes hozzávalója. Cosmopolitan

Tiffy és Leon egy lakásban laknak.
Tiffy és Leon ugyanabban az ágyban alszanak.
Tiffy és Leon még sosem találkoztak…

Tiffynek egy olcsó albérletet kell találnia. Méghozzá azonnal. Leon éjszakánként dolgozik, és meglehetősen pénzszűkében van. A barátaik azt gondolják, hogy elment a józan eszük, de ők úgy érzik, megtalálták a tökéletes megoldást: amíg Tiffy dolgozik, a férfié az egyágyas lakás, a fennmaradó időben viszont a nőé.
A helyzetüket tovább bonyolítja egy megszállott expasi, egy követelőző ügyfél, nem beszélve egy igazságtalanul bebörtönzött fivérről, így hamar rá kell jönniük, hogy ha jól akarják érezni magukat az otthonukban, akkor minden szabályt fel kell rúgniuk…

„Ha szeretjük a gyerekeinket, nem úti célokat jelölünk ki számukra, hanem útravalóval látjuk el őket.”

A gyerekekről való gondoskodás alapvető emberi ösztön, a modern „gyereknevelés” elképzelése azonban alig harmincéves múltra tekint vissza. Ennek ellenére multimilliárdos forgalmú üzletté és egyfajta megszállottsággá vált, amellyel a szülők egy meghatározott típusú – okos, sikeres, jól nevelt, az életben elboldoguló – gyereket próbálnak „előállítani”.
Alison Gopnik, a gyerekek tanulásával és fejlődésével kapcsolatos kutatások nemzetközileg elismert szaktekintélye ebben a könyvében azt vizsgálja, miért félrevezető, sőt egyenesen káros a szülő-gyerek kapcsolat eme 21. századi felfogása. Saját kutatásaira és az evolúciós pszichológia eredményeire támaszkodva bemutatja, hogy szülőként nem a gyerekek „alakítása” a feladatunk, hanem az, hogy a megfelelő körülményeket biztosítsuk számukra ahhoz, hogy a rájuk jellemző kreatív, játékos és kiszámíthatatlan módon megalkothassák önmagukat.

Ki ez a vagány csaj, aki lazán bemutat a halálnak, kétszer is megnyeri ellene a csatát, és aztán arra teszi föl az életét, hogy felhívja a figyelmet a rákszűrés fontosságára?

Te vagy a felelős a saját testedért! – mondja. Már eddig is nagyon sok nő életét mentette meg azzal, hogy kiállt a nyilvánosság elé a saját történetével. Bármelyikünkkel megeshet, amit átélt. Akik elolvassák ezt a megrendítően őszinte könyvet, és tesznek is önmagukért valamit, nagyon sok fájdalomtól megkímélhetik magukat, ha komolyan veszik az üzenetét. Ebben a könyvben végigkövethetjük Szentesi Éva gyógyulásának útját. Karcos, önironikus, őszinte írás. Megfog és nem ereszt. Igazi. Élő. Példa.

Sokkal többet kaptam a ráktól, mint amennyit elvett tőlem.

Ez a könyv legalább annyira szól a férfiakról, mint a nőkről. Míg szereplői az emberi kapcsolatok szövevényességéről mesélnek, a háttérben megjelenik a gyermekkor, ahonnan az elbeszélő érkezik. Egy, a nyolcvanas években felnövő kislány, egy csapongó, bizonytalan, fiatal nő, egy elhagyott feleség, egy szerető, egy takarítónő és négy férfi, akik körül ezeknek a nőknek az élete forog: novellákra szétbontva és összefűzve. Pontosan úgy, ahogy az élet bontja szét és fűzi össze az emberi kapcsolatokat.
Szentesi Éva 2011-ben kezdte el írni Rúzs és Tükör című blogját, amelyben rövid feljegyzésekben mesélt arról, milyen szerelmeken, csalódásokon és megpróbáltatásokon keresztül vált felnőtt emberré – egy betegség árnyékában. Ez a novelláskötet a blog záróakkordja és koronája.

Lili végre kapott egy kiskutyát! Pitypang pedig egy szerető gazdit. Mindennap együtt sétálnak végig az utcán, el a kutya-futtatóba, majd haza. Lili büszkén vezeti kiskutyáját, és tanítgatja a jó viselkedésre. De jaj, Pitypang nem mindig fogad szót neki, és ez sok fejtörést okoz a kislánynak. Főképp, miután megijeszti a szomszéd macskát, és senki se bukkan a cica nyomára…
Kalandos és szeretetteli mese a kutyatartásról minden kutya-bolond kisgyereknek!

Lili nagycsoportos óvodás. Mindennap ugyanazon az úton megy az óvodába. Mindennap kétszer keruli meg a nagy gesztenyefa melletti gödröt. És mindennap elsétál egy zöld kerítéses ház előtt, ahol egyszer csak feltűnik egy kiskutya. Lili egykettőre összebarátkozik a kutyussal, el is nevezi Pitypangnak. Nap mint nap meglátogatja, megosztja vele az uzsonnáját, labdázik vele. Azonban egy nap a kis Pitypang eltűnik. De Lili nem adja fel, és megkeresi a kiskutyát!

Pásztohy Panka lírai meséje barátságról, állatszeretetről, örökbe­fogadásról első saját mesekönyvében.

Ebben a mesében Pitypang különleges kutyusokkal találkozik: a segítőkutyákkal. Lilivel és
Pitypanggal együtt pedig mi is megtanulhatjuk, hogyan zajlik a kutyák kiképzése, és honnan tudjuk, ha valakinek segítségre van szüksége a környezetünkben.

Tarts velük te is, és olvasd el ezt a kedves mesét!