Szerző: judit

December 20-a Reni életének legboldogabb napja, és ettől kezdve minden megváltozik.

De vajon csak jó értelemben? Vajon meddig tart a váratlanul jött boldogság? És Reninek sikerül-e nemcsak megszerezni, de meg is tartani Cortezt? Mi mindennel kell megküzdenie a saját félelmein, gátlásain kívül? Hisz Cortez a suli legmenőbb sráca, mindenki rajong érte, Reni viszont, legalábbis a saját megítélése és persze Kinga szerint, a „nyomik” táborát erősíti…

A 11. osztály 2. féléve is tele van izgalmakkal, akárcsak a korábbiak: Dave például élete eddigi legnagyobb próbatételén megy keresztül, Kinga még önmagát is felülmúlja egy diszkóban, Corteznek iskolapszichológushoz kell járnia, Viki „kiborítja a bilit”, Reninek pedig váratlan vendég érkezik a születésnapjára…

„A ragyogó napsütésbe kilépve ösztönösen hunyorogtam, majd megtorpantam. Ültek a padomon. Kissé megremegett a térdem, de azért erőt vettem magamon, és továbbmentem.
– Te mit csinálsz itt? – kérdeztem Cortezt, aki a pad támláján ült, és ölébe ejtett kezében tartotta a zenelejátszóját.
– Ülök – felelte olyan stílusban, mintha ez azért elég egyértelmű lenne. Jó, tényleg az volt, a vak is láthatta, csak éppen…
– Miért itt? – kérdeztem cseppet sem kedvesen.
– Tudtommal már nem foglalt ez a hely – nézett mélyen a szemembe, nekem pedig felkeltek a pillangók a gyomromban, és úgy döntöttek, hogy egységes erővel próbálnak kiszabadulni. Kérdőn körbenéztem, remélve, hogy valaki segít, de azonkívül, hogy az udvaron állók kétkedő és sanda pillantásokat vetettek felém, senkire nem számíthattam. Márpedig én le fogok ülni! Ez az én helyem! Pár „egyik lábamról a másikra állok” mozdulat után fogtam magam, és felültem Cortez mellé. Ennél furcsább még soha, semmi nem volt.
– Akkor én olvasok – közöltem, de ahogy kimondtam, már meg is bántam. Miért jelentettem be? Mi ütött belém?
– Jó – mondta elég furán. És ezen nem csodálkozom.”

Név: Rentai Renáta (Reni)
Kor: 16
Beszélt nyelv: magyar, francia
Magamról: (Nem publikus adat, hozzáférés korlátozva) Nem hiszem el, hogy Kinga belerángatott… Hogy fogunk kimászni ebből? És mit mondok neki?
Érdeklődési kör: könyvek, olvasás, fotózás, C.
Klubtagság: Mindig legyen könyv a táskádban; Beatles; Akik már legalább egyszer hibáztak nagyot; 2+2=5

„- Reni? – kérdezte.
– Igen? – kérdeztem vissza döbbenten.
– Jössz velem?
– Nem! – szólt vissza Arnold helyettem, mire mindenki kérdőn felé fordult.
– Neményi, majd szólok, ha hozzád beszélek – mondta Cortez, és újra rám nézett.
– Kezdődik az olvasókör… – hebegtem, de ez nem tűnt túl népszerű válasznak, egy csomóan „húúú”-zni kezdtek.
– Oké – tette fel a kezét Cortez, és röhögve odafordult egy csoport végzőshöz.
– Jó – mondtam hirtelen, mire Arnold megpördült a tengelye körül, és visszanézett rám.
– Reni, ne menj el! Kardos vár. Fogalmad sincs, hogy tud-e egyáltalán vezetni. Veszélyes!
– Csak egy sulikör! – indultam le a lépcsőn, és közben kivettem Ricsi kezéből Virág sisakját, amit direkt nekem nyújtott oda.
– Reni! – kiáltott rám Arnold újra.
– Mindjárt jövök – közöltem egyszerűen, feltettem a sisakot, aztán felültem Cortez mögé. Átöleltem a derekát, amitől a régi ismerőseim (pillangó barátaim) mind feléledtek a gyomromban, és elindultunk.”

Név: Rentai Renáta (Reni)
Kor: 16
Beszélt nyelv: magyar, francia
Magamról: (Nem publikus adat, hozzáférés korlátozva) Visszakaptam Virágot, elveszítem Arnoldot… Úgy érzem, az előző félévhez képest mindenki egy kicsit közelebb került hozzám. Talán ő is…
Érdeklődési kör: könyvek, olvasás, színház, fotózás
Klubtagság: Akik utálják Doriánt!!!; Jalapeno; Kedvenc könyvek; Mindhalálig Beatles!; Fotósok

„Cortez kikerült minket, lesétált a lépcsőn, miközben a lány már megindult felé. Tudtam, hogy rá vár, tudtam, hogy ő csak Viki lehet, de a következő jelenetet még én sem tudtam előre. A lány vigyorogva átölelte Cortezt, majd hosszú csókkal köszöntötte. Nem, ez nem olyan volt, mint kilencedikben, a díjugrató napján. Most jól láttam. Mindannyian jól láttuk. Lemerevedtem, nem akartam odanézni, de nem tudtam levenni a szemem róluk. A látvány sokkolt, minden energiámmal azon voltam, hogy akkor fulladjak meg, miután elmentek.
– Sziasztok – köszönt hátra Cortez nekünk, aztán megfogta Viki kezét (összekulcsolt ujjakkal), és elindultak.”

Név: Rentai Renáta (Reni)
Kor: 15
Beszélt nyelv: magyar, francia
Magamról: (Nem publikus adat, hozzáférés korlátozva) Valami nem stimmel… Mintha visszafordult volna az idő, megint nincs senkim, akire számíthatok. Egyedül vagyok.
Érdeklődési kör: könyvek, olvasás, gitár, suliújság
Klubtagság: Jalapeno; Kedvenc könyvek; Mindhalálig Beatles!; Oasis; Kezdő gitárosok; Akkor sem tudok rajzolni!

” Felfelé baktattunk a dombon, amikor Virág kérdőn körbefordult, és a tekintete megállapodott rajtam.
– Green Day szól a zsebedben – mondta.
– Zavartan előkerestem a mobilom, és közben azon tanakodtam, hogy ki állíthatta be a telóm a Basket Case-re, és egyáltalán ki csörög arra, mert csak egy embert ismerek, aki szereti…
– A kijelzőn Cortez neve villogott, alatta egy menő deszkás képpel.
– Cortez – suttogtam, és megtorpantam az úton.
– Vedd fel! És lélegezz. De előbb vedd fel. Vagy ne! Előbb lélegezz – ugrált körülöttem Virág.##
– Mit mondjak? – kapkodtam a levegőt.
– Elsősorban ne mondj semmit, várd meg, hogy mit akar. De ha beszélni akarsz vele, javaslom, hogy vedd fel – tanácsolta Arnold.”

Név: Rentai Renáta (Reni)
Kor: 15
Beszélt nyelv: magyar, francia
Magamról: (Nem publikus adat, hozzáférés korlátozva) Lassan nemcsak Virág és Arnold, hanem mindenki a barátjának tekint. Egyéb sikerélmények: suliújság, irodalomverseny, Cortez kettese magyarból. Ami gáz: rajzból tök béna vagyok + Edina!!!
Érdeklődési kör: könyvek, olvasás, filmek, internet, azon belül is: Honfoglaló, KvízPart
Klubtagság: Kedvenc könyvek; Mindhalálig Beatles!; Felhőtérkép; Akiken kifogott a gördeszka; Akkor sem tudok rajzolni!

„- Na, Cortez is megtalálta a sulit. Éppen ideje volt, nem fogom életem végéig tartogatni a jegyzeteket – sóhajtotta tettetett unalommal az arcán, és becsapta a szekrényajtaját.
Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor…És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úgy éreztem, muszáj lehajtanom a fejem, és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam. Deszkás cipőt, farmert, és bőfazonú fehér pólót viselt, fél vállán hanyagul lógott a hátizsákja, másik kezében a gördeszkáját tartotta. Összevissza meredező haja csak látszólag állt szerteszét, egyébként gondosan megcsinálta, és pont úgy nézett ki, ahogy kell, és ahogy jól áll neki. A folyosó végén Ricsivel beszélgetett, aztán szép lassan minden osztálytársunk köré gyűlt, és hallgatták.
Zavartan turkáltam a szekrényemben, csak néha néztem fel egy-egy pillanatra. – Nézd, megjött Cortez! – jelentette be Virág.
Mintha magamtól nem vettem volna észre.”

Név: Rentai Renáta (Reni)
Kor: 14
Beszélt nyelv: magyar, francia
Magamról: (Nem publikus adat, hozzáférés korlátozva) Az, hogy elköltöztünk, és sulit váltottam, a lehető legjobb dolog, ami történt velem, mert végre lettek barátaim (kettő is!), nem cikiznek, és találkoztam vele, aki igazán nagyon menő!
Érdeklődési kör: könyvek, olvasás, filmek, internet, azon belül is: Honfoglaló, KvízPart
Klubtagság: Mit olvasol most?; Kedvenc könyvek; Sims; Mindhalálig Beatles!; Milyen idő lesz holnap?; TeveClub

Egy barlang, amelynek a létezéséről senki sem tud.
Egy láda, amelynek a fedelét hat csavarral zárták le.
Egy nő, akire iszonyú halál vár.

Egy forró augusztusi napon, egy erdőszéli, üres parkolóban Vanessa a férjére vár, aki a kutyájukat sétáltatja. A nő a gondolataiba merülve nem veszi észre, hogy egy autó közeledik felé. Hirtelen rossz érzése támad, de későn eszmél. Egy idegen megtámadja, elkábítja és elrabolja. Aztán bezárja egy ládába egy heti élelemmel és vízzel, majd elrejti egy elhagyatott völgyben található barlangban, amelynek a létezéséről csak ő tud. Váltságdíjat követelne a szabadon bocsátásáért, ám mielőtt fel tudná hívni az asszony férjét, egy kocsmai verekedés miatt letartóztatják, és két évre elítélik, a nő pedig a sorsára marad…

Amikor a férfit szabadon engedik a börtönből, különös, fenyegető dolgok történnek a környezetében. Vajon üldözi valaki? Bosszút akarnak állni rajta? Ráadásul a lelkifurdalás sem hagyja nyugodni a két évvel korábbi, szörnyű tette miatt. Úgy érzi, egyedül akkor találhat megnyugvásra, ha felkeresi a barlangot a róka völgyében…

Kötelességtudó politikusfeleségként Sophie Mayhew életének egyetlen célja, hogy sikeres és nagyravágyó férje karrierjét egyengesse. Megadóan viseli az őt körülvevő képmutató világot, a folyamatos hazugságokat és intrikákat. Ám egy napon a miniszterelnökségtől már csak egy lépésre álló John Mayhew csúnya botrányba keveredik, és Sophie száját életében először nem a sajtómágusok által megírt szöveg hagyja el, hanem a saját, keresetlen véleménye. Kirohanása tovább fokozza a botrányt, Sophie pedig úgy véli, hogy jobb egy időre eltűnnie. Megváltoztatja nevét, külsejét, és gyerekkora kedves helyén, egy tengerparti kisvárosban húzza meg magát, amíg elvonul a vihar. A helyiek nyomban összefognak a bajbajutottért, és Sophie végre úgy érzi, hogy nem a politikusfeleséget látják benne, hanem önmagát. Ám a politika gépezete nem áll meg, és Sophie-nak döntenie kell: visszatér férjéhez és kényelmes életéhez, vagy bizonytalan, ám talán boldogabb jövőt választ?

Nem is ezt kereste, amikor véletlenül rátalált a hirdetésre, a kihagyhatatlan lehetőségre: dadának kínáltak állást, bentlakással, hihetetlenül gáláns fizetéssel, és Rowan Caine, amikor megérkezik Heatherbrae House-ba, egyszerűen beleszeret a szupertechnológiával felszerelt, fényűző okosházba, a gyönyörű Skót-felföldbe, és abba a tökéletes álomcsaládba!
Csak azt nem tudja, hogy ez volt a belépője egy rossz álomba, amelynek egy gyerek halála vet véget, ő pedig börtönben várja ítéletét gyilkosságért.
Rowan az ügyvédjéhez írott levelekben próbálja elmagyarázni, milyen események juttatták idáig. Nemcsak a házat behálózó kamerák örökös figyelése volt az oka, vagy a hibás technika, amely felbömbölte az alvókat, és a legalkalmatlanabb pillanatokban kapcsolta le a villanyt. Nemcsak a kislányok, akik korántsem voltak azok a mintagyerekek, akiknek Rowan előtt mutatták magukat az állásinterjún. Még csak nem is az volt a baj, hogy magára hagyták hetekig, és rajta kívül közel s távol Jack Grant, a rejtélyes mindenes volt az egyetlen felnőtt.
Hanem minden.
Rowan tudja, hogy sokat hibázott. Nem tagadja, hogy hazugsággal szerezte meg az állást, és nem mindig viselkedett példásan a gyerekekkel. Nem ártatlan, semmi esetre sem az. De ragaszkodik hozzá, hogy nem bűnös, legalábbis nem a gyilkosságban. Vagyis azt valaki más követte el.

A kulcs fordul egyet lélegzetelállítóan nyomasztó, letehetetlen thriller, korunk Agatha Christie-jének jellegzetesen lebilincselő stílusában.

Ez a regény különös körülmények között született. A szerzőt egy korábbi misztikus thrillerének megjelenése után megkereste egy férfi, aki elmesélt neki egy hátborzongató történetet, ami egy elhagyatott elmegyógyintézet széfjében talált dokumentumokkal veszi kezdetét. Jozef Karika lejegyezte az elbeszélést, annak számos adatát ellenőrizte, majd saját jegyzeteivel ellátva kötetbe rendezte – ezt tartja most kezében az olvasó. A könyv lapjain kibontakozó tragikus és hajmeresztő eseménysor a világ elé tárja az egyik legnagyobb szlovákiai rejtélyt: az emberek megmagyarázhatatlan eltűnését a Tribecs-hegységben.
Legenda lenne, szándékos hamisítás, vagy maga a kegyetlen valóság? Ezt a kérdést a lebilincselő rémtörténetet közreadó szerző is felteszi, az olvasóra bízva annak megválaszolását.
A hasadék eredeti kiadása óriási visszhangot keltett, az utóbbi évtizedek legnépszerűbb szlovák regénye lett, és az irodalom határait túllépve popkulturális jelenséggé vált.