Szerző: judit

Írtam egy regényt. Úgy, hogy soha életemben nem hallottam még Jayden Brooksról, a híres filmsztárról. Még csak a filmjeit sem láttam. Azt hittem, hogy nincs is ilyen színész. Mégis valami fatális véletlen folytán ezt a nevet adtam a főszereplőmnek, aki a történet szerint szintén színész. Ezek után ki hinné el nekem, hogy nem az igazi Jayden Brooksról írtam könyvet? Nyilván senki.

Az egész életem romokban hever. A könyveim már nem olyan népszerűek, mint régen. A férjem megcsalt a kolléganőjével, és beadta a válókeresetet. Én meg találkoztam Jayden Brooksszal. Tudod, a filmsztár Jayden Brooksszal. Az igazival.

Ugyanis egy kedves olvasóm betegelte őt az Instán, és felhívta a figyelmét arra, hogy írtam egy regényt. Róla. Ő meg fogta magát és megkeresett. És most azt akarja, hogy csináljunk filmet a könyvemből, és ragaszkodik hozzá, hogy én írjam a forgatókönyvet! Hát nem őrület?

Egyik napról a másikra Los Angelesben találtam magam. A birtokán. És azon kaptam magam, hogy elkezdtük írni a forgatókönyvet. Együtt, közösen. És bomba jó! Érzem, hogy óriási siker lesz. De annak már kevésbé örülök, hogy minél több időt töltök vele, egyre jobban vonzódom hozzá, és abból, ahogyan rám néz, úgy érzem, az, ami kettőnk között van, nagyon is kölcsönös. Pedig ennek nem szabadna így lennie.

Brick Callan akkor érzi magát a legjobban Mackinac szigetén, amikor tél van, és eltakarodnak a turisták. A csupa izom, nagy szakállú rendőr szereti a magányt, a csendet, az állandóságot. Meg a marharagut, amit minden héten főz magának egy nagy fazékkal. Nem hánytorgatja fel a múltat, felelősségteljesen végzi munkáját, békében él önmagával.
Ám egy reggel váratlanul felbukkan a szigeten Remi Ford, Brick gyerekkori barátja. Több is ő, mint barát: az öccse régi partnere, Brick exfeleségének legjobb barátnője, ráadásul a főnöke lánya. Egyértelműen tiltott gyümölcs, aki mindent megtestesít, ami hiányzik a férfiból: vidám, szertelen, cserfes lány, akinek a neve egybeforrt a csínytevésekkel, kamaszként örökké Brick húzta ki a csávából. A szinesztéziáját művészként kamatoztató Remi már évek óta Chicagóban él, ahonnan igen ritkán látogat haza a családjához.
Bricknek elég egyszer Remi ragyogó zöld szemébe nézni, hogy tudja, a lány bajba keveredett. Ösztönösen próbálná védeni, mint mindig, de Remi elutasítja a segítségét. Nem tud és nem is akar megbocsátani a férfinak, aki sok évvel ezelőtt összetörte a szívét. Brick is legszívesebben távol tartaná magát a veszélyesen vonzó nőtől, de a jelek szerint csak ő látja, hogy Remi csupán árnyéka önmagának. Miért jött váratlanul haza, és miért ég nála a villany éjszaka is? Muszáj közel férkőznie a nőhöz, még ha ezzel búcsút is mondhat megszokott életének.

A Bogyó és Babóca sorozat legújabb könyvében három mesét olvashatunk, a történetek főszereplője Sün Soma. Az első mesében megismerhetjük a hóbaglyot, aki segít Bagolydoktornak meggyógyítani Sün Somát. A második történetben elutazunk a Sünszigetre, míg a harmadik fejezetben Sün Soma barátaival találkozhat az olvasó. A húsz sün együtt ünnepli meg a tavasz érkezését.

Vombi, a kis vombatkölyök rettentően izzad az ausztrál hőségben. Semmire sem vágyik jobban, mint hogy meghempergőzzön a hideg hóban! És ha már elutazik északra – mert ezt tervezi -, akkor szeretne rénszarvast látni, és aztán találkozni a Mikulással. Lappföld meglehetősen messze van, még szerencse, hogy Vombinak ennyi segítője akad – többek között egy kacsacsőrű emlős, egy torkosborz és egy öreg lékhorgász. Vajon odaér a kis vombat Lapföldre karácsonyig?