(Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, 1957. október 3.)
Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia 1998-ban posztumusz tagjává választotta.
Olvasta és iskolai füzetekbe másolta Ady, Babits, Baudelaire, Verlaine verseit, ekkor születtek első műfordítói kísérletei. Ez idő alatt köttetett életének jó néhány meghatározó barátsága: Kardos Pállal, Kardos Lászlóval, Juhász Gézával, Bay Zoltánnal, Gulyás Pállal. Jelentős hatással volt szellemi fejlődésére a Dienes családdal való kapcsolata. Osztálytársa volt Dienes Kató, akihez fűződő barátsága reménytelen szerelemmé vált.
1918. március 8-án hadiérettségit tett, március 15-től november elejéig katona; a debreceni tiszti iskolán évfolyamelső, ezért hadapród tizedesként gyalogsági kiképzőnek a lugosi tüzérezredhez került. A frontok összeomlása után Budapestre utazott, beiratkozott a Műegyetem gépészmérnöki karára, majd átment a Pázmány Péter Tudományegyetem (ma ELTE) magyar–német–latin szakára. A Tanácsköztársaság idején könyvtárügyi alkalmazott is volt.
Fontosabb díjai, elismerései:
• 1932, 1937, 1944 – Baumgarten-díj
• 1940 – Budapest Székesfőváros Arany János Érme
• 1943 – a Debreceni Irodalmi Társaságok és a Nyári Egyetem Csokonai-díja
• 1994 – az Irodalompártoló Társaság díja
• 1954 – József Attila-díj
• 1957 – Kossuth-díj
Könyvtárunk megtalálható könyvei:
• Szabó Lőrinc összes versei
• Káprázat
• Tücsökzene
• Szavakkal nő a gyász
• A huszonhatodik év
• Lóci óriás lesz
• Könyvek és emberek az életemben
A magyar költészet kiemelkedő alakja, szívroham következtében hunyt el 57 éves korában.
Forrás:
Új magyar életrajzi lexikon